2016. nov. 9.

'Keep your head in the fight'

A legtöbb ember azt mondja, nem szabad önmagunkból kiindulni. Én ezzel nem értek egyet.
Természetesen fontos, hogy képesek legyünk bizonyos dolgokat objektívan látni, de úgy vélem, lehetetlen teljesen elvonatkoztatnunk attól, akik vagyunk, hiszen akarva-akaratlanul is rajtunk van az a bizonyos szemüveg, amit úgy hívunk, világkép. Ez az a dolog, ami mindnyájunk sajátos, más és más, és ez az, amitől minden ember különböző módon látja a világot, a minket körülvevő eseményeket.
Ebből a sajátos világnézetből adódik, hogy ahányféle ember, annyiféle reakció, gondolat nap, mint nap. És van egy nagyon fontos dolog, amit a szemüveg szintén meghatároz: hogy mi mellett állunk ki. Valójában erről szeretnék most írni: az elkötelezettségről, arról, hogy mi mellett foglalunk álláspontot.
Nem tudom, más hogy van vele, de nekem sokszor kemény fejtörést okoz az, ami napjainkban a világban történik. Általában elég csak leülni este a tévé elé, és megnézni a híradót - legtöbbször azon kapom magam utána, hogy a számat rágcsálom, és összevont szemöldökökkel azon agyalok, hogy mi is lenne a helyes hozzáállás ahhoz, amit láttam. Egyre több dolog történik, egyre fontosabbak, és egy biztos: sokuk alapjaiban határozza meg a jövőmet, a jövőnket. Nem szeretnék konkrétumokba bocsátkozni, ezt az egészet is igazából csak azért említettem meg, hogy értsétek, mire gondolok, mikor azt írom: tudatosan vagy nem, de mindezekről az eseményekről véleményt formálunk.
Vannak az életben bizonyos dolgok, amelyeket vagy elfogadunk, vagy megvetjük őket, sőt az is előfordul, hogy egyszerűen csak közömbösek maradnak számunkra. Ezek a dolgok sokszor apróságok, például hogy melyik film tetszik, mi a kedvenc ételünk, vagy hogy nem szeretjük a Szilvesztert. Vannak azonban olyan nézetek, amelyek ezeknél sokkal komolyabbak. Vegyük például 1956 eseményeit, úgyis nemrég ünnepeltük. Az akkori szabadságharcosok az utcára vonultak, fegyvert ragadtak, felvették a kesztyűt az elnyomással szemben, pedig jól tudták, hogy az életükkel játszanak. Érdekelte őket? Lehet. Mindenesetre ahelyett, hogy a lakásukba zárkózva várták, míg elül a puskaropogás, ezek a bátor férfiak és nők felkerekedtek, odaálltak a tankok elé, kivágták a címert a zászlóból, lasszókkal döntötték le az elnyomó diktátor szobrát. Ha ők nincsenek, ma talán szégyenfoltként tekintenénk 1956. október 23-ra. Igazán hálásak lehetünk tehát nekik!
Ami a mai dolgokat illeti, megint csak hanyagolnám a konkrétumokat, ám az biztos, hogy bőven van ügy, ami mellett/ellen kiállhatunk. Fontosnak tartottam, hogy írjak erről, mert elkeserít, mikor kicsit is odafigyelek a kortársaim beszélgetéseire. Mondjátok meg nekem őszintén, tényleg törvényszerű, hogy a mai fiatalok többségének a világ az alkoholból és a bulikból áll? Legtöbbjük ezzel tölti a szabadidejét, és fogalmuk sincsen, micsoda dolgok folynak a világban, hogy emberek döntenek a sorsuk fölött, és mikor majd másnaposan felébrednek, már régen késő lesz. Most biztosan azt gondoljátok, hogy ugyan, mi csak átlagos fiatalok vagyunk, mit tehetnénk? Először is: nem vagytok/vagyunk átlagosak! Másodszor pedig: a következő nemzedék vagytok/vagyunk, és az a dolgunk, hogy jobbá tegyük ezt a világot annál, mint amilyen a szüleink és a nagyszüleink korában volt. Ma is szükség van olyan elkötelezett emberekre, mint anno! Honnan tudod, hogy nem pont te leszel az, aki az értelmes beszédével meggyőz majd valakit a saját igazáról?
Az elkötelezettség mellett a bátorság az, ami nagyon fontos még. Szokták mondani, hogy olyan életet kell élnünk, amire majd emlékezni fogunk. Én azt mondom, ez lehetetlen bátorság nélkül. Bátorság kell ahhoz, hogy felemeljük a hangunkat valami mellett, bátorság kell ahhoz, hogy akkor is így tegyünk, ha ezt mindenki ellenzi - mert lesznek, akik így fognak tenni. Ahogy említettem: ahány ember, annyi vélemény, így biztos lehetsz abban, hogy amint elmondod a véleményedet valamiről, abban a pillanatban lesz valaki, aki máshogy fogja látni a dolgokat. Éppen ezért fontos, hogy vegyük a bátorságot, és akkor is vállaljuk a véleményünket, ha ellent mondanak nekünk. Természetesen fontos, hogy figyelembe vegyük mások nézőpontját is, mert sokszor előfordul, hogy be kell látnunk: nincs igazunk, de ha szilárd meggyőződésünk van valamiről, akkor igenis, álljunk ki az igazunk mellett.

* * * * *
Kedveseim!
Jó rég volt már, hogy utoljára bejegyzést hoztam, és ezt igazán sajnálom is. Tudom, minden ilyen kis szöveg sajnálkozással és bocsánatkéréssel kezdődik, de az a helyzet, hogy túl sok dolgom van mostanában, aminek nem csak a blog issza meg a levét. Próbálom gyűjteni az ötleteket és a cikktémákat, a Hédi nincs elfelejtve, sőt, ha minden igaz, hamarosan találkozom majd két interjúalanyommal, és aztán jön is a bejegyzés - remélem, tényleg összejön. Ami pedig a mostani cikket illeti, rövidre sikerült, direkt nem akartam hosszúra, belesűrítettem a lényeget. Míg a metrón átértek egyik megállótól a másikig, vagy míg megeszitek a reggeli müzlit, pont a végére is értek! :) Fontosnak tartottam, hogy írjak a témáról, remélem, tetszett nektek. Várom a véleményeiteket!

szeretettel,
Dorine Osteen